Szép, vagy nem szép?

Az antik görög korban a  szép kezdetben szorosan összefonódott a valamire való alkalmassággal, és egyet jelentett a harmóniával, a szimmetriával. A középkorban, mikor minden az egyháznak volt alávetve, a szép mint az isteni tökéletesség megnyilvánulása, felragyogása jelenik meg.  Az újkorban, a reneszánsszal kezdve a művészeten keresztül vizsgálják, és élik meg a szépséget. Azt vallották, hogy ami viszont nem szép, nem tökéletes, azt művészi formába kell emelni. Ez a felfogás egészen a barokk kor beköszöntéig élt. Onnantól kezdve kezdett a helyzet bonyolódni…

A két világháború között  a szürrealisták már itt tartottak: “Szép, mint egy varrógép és egy esernyő találkozása a boncasztalon.”

A szépség fogalmával a filozófusok sokat foglalkoznak a mai nap is. Blogomban a vendégem ma Kerpács Rezső, összehasonlító vallásbölcsész. Őt kérdeztem arról, hogy mi a szép?

“Erre nem egyszerű válaszolni. De hogy meg értsük miért is ilyen nehéz a válasz, tegyünk egy kisebb időutazást, a gondolat erejével. Ne utazzunk túl messzire csak az ókori görög-római kultúrába.

Az antik művészet szépség fogalma egységes volt. A képzőművészeti alkotások mutatják, hogy abban a korban a fenti kérdésre egyértelműen tudtak válaszolni. Mindenki számára ugyan azt jelentette amikor a szépség, amikor mint fogalom kifejezésre került. Nagy szerepe volt az iparművészet megjelenésének abban, hogy ma nehezen határozható meg a szépség fogalma. Az iparművészet ugyanis a képzőművészettel szemben már nem csak gyönyörködtetni volt hivatott, hanem a művészeti alkotások a praktikum lehetőségét is magukban hordozták. Így a szépség fogalma, egyre inkább definiálhatatlanná vált.

Modern világunkban eljutottunk odáig hogy a szépség, szubjektív fogalom lett. Minden korban megvolt a szépség fogalmának világos meghatározása. Lásd Willendorfi Vénusz, Dávid- szobor, Mona Lisa.

Ma olyan időket élünk hogy mindenki maga döntheti el vajon mi a szép, mi a szépség. Egy ilyen mértékben szubjektív,és „szabad” világban, nehéz egy olyan fogalmat meghatározni, mint a szépség. Hogy ez áldás, vagy átok, szabadság, vagy ellenkezőleg, azt mindenkinek magának kell eldöntenie.”

Ha csak a divatot nézzük, akkor a szép trendenkén is változhat és a szépségideálok földrészenként is eltérőek.  Manapság nem az a szép ma, ami tegnap volt, vagy holnap lesz.

Az viszont mindenképpen nagy szabadságot ad nekünk, hogy eldönthetjük mi magunk, mi a szép. Vannak azonban egyetemes igazságok, ami szerint nem minden szép, amit elsőre annak vélünk.

Érdekel a véleményed. Szerinted mi a szép? Hogyan tudod ezt megfogalmazni, vagy a szépet példákon és ellenpéldákon keresztül megmutatni?

Egy kis lábjegyzet az olvasottakhoz:
Willendorfi Vénusz

willendorfi

Egy 11,1 cm-es, női alakot formázó szobrocska. 1908-ban bukkant rá Szombathy Jósef régész az alsó-ausztriai Willendorf an der Wachau közelében található őskőkori lelőhelyen. Mészkőből faragták. Modern elemzések nem tartják Vénusz-szobornak, mások szerint azonban jól mutatja azt, hogy az őskorban, úgy 24 000 – 22 000 évvel ezelőtt, mi volt a szépségideál. Több vélemény is létezik, hogy mi is ez a kis szobrocska? Termékenységi szobor, Föld – Anya istenség, egy matriarchális közösség vezetőjének szimbóluma, vagy éppen egy jóléti periódusra utal az adott korban?

Michelangelo Buonarroti:  Dávid

[singlepic id=74 w=320 h=240 float=]

1501-1503 között készítette el ezt a szobrát. Michelangelo szakított azzal a hagyománnyal, hogy Góliát fejét a lábához helyezi. Dávidja fiatal férfi, még nem teljesen kiegyensúlyozott testének nyers erejével, nem is győztes, hanem győzni akaró, aki győzni is fog. Teljes meztelensége első pillanatra meghökkentő, főként ennek az 5,17 méter magas óriásnak hatalmas méretei miatt.

Az antik mintákra, mesztelenül mintázza meg a férfit. Ez is egy győzelem a meztelenséget elvető középkori művészet fölött. A rettenthetetlenség és az erő szimbóluma Dávid.

Leonardo da Vinci: Mona Lisa (1503-15199)

[singlepic id=77 w=320 h=240 float=]

Más néven La Gioconda. Leonardo leghíresebb festménye, remekműve, ami jelenleg a párizsi Louvre-ban van kiállítva. 77 x 53 cm nagyságú,nyárfatáblára, olajjal festett portré. Egy rejtélyes, bölcsességet sugárzó női mosoly egy érdekes tájban. A kép “női” arca gyakorlatilag már a közösségi emlékezet részének tekinthető, ismert az egész világon, másolják, fényképezik, karikatúrákat készítenek róla és ezerszámra sokszorosították. Rejtélyes és szép.

A rejtély 2008 januárjában oldódott meg. A képen Lisa Gherardini, Francesco del Giocondo firenzei selyemkereskedő felesége látható.

A kép szerepel Dan Brown A da Vinci – kód című regényében is, amely több más történelmi és művészeti érték mellett ezen képnek is hatalmas „regény-turizmust” teremtett. A képet évente hatmillióan nézik meg, és a látogatók száma a Da Vinci-kód megjelenése óta is folyamatosan nő. A képet a könyv sikere miatt egyre növekvő érdeklődésre való tekintettel, nemrégiben helyezték át egy nagyobb terembe. Akkor ez most szép?

[singlepic id=76 w=320 h=240 float=]

A Mona Lisa-t nézők (Kép: http://hu.wikipedia.org/wiki/Mona_Lisa)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük